>Kapcsolat - http://www.layakriya.hu

Láthatatlan rezgéseim tánca minden

László András versei

 

MIKOR  RÉGI  SZOBÁKBAN

Weöres Sándornak ajánlom tiszteletem és szeretetem jeléül

Mikor régi szobákban térdepeltünk
s  keselyűszíveinket isteneknek
dobtuk
a  határtalan alkony felizzott lent a mélyben
fekete s nedves rongyok lógtak  tapadva
a béna tagokon
ó akkor mindenütt csak könny és zokogás élt…
aura borítja a ködszerű árnyát
mely az álomban jő
s mely kiömölve belőled
vigasztalón megcsókolja
a holtat
láthatatlan rezgések tánca minden
innen és túl a halálon…

a kifejezhetetlen vakítón
ébreszt  az örök
tudásra
s az igazság végtelen ölében vár
az ébredés

(2504/1961. február 15.)

 

MINDENT  ELHAGYVA


mindent elhagyva s elhagyottan
kéken-lilán ezüstlő tóba nézve
megtalálni azt aki örökre elveszett
aki megtalálva is elveszett maradt
lassan eltűnve önmagam elől önnön mélyeimben

(1958)

 

 

MEGMÉRETETT



megméretett a méretlen enyészet
az utolsó fényeket lobogtató alkonyatban
a fekete estét várva és az elől menekülve
álmok illatától ébredve elalélva
tudván-tudva azt hogy nincs tovább

(1958)

 

FEKETE  LÁNG


fekete láng
a kéklő farkasok által űzött arzén-mérgezett bárányok felett
vermekben megfagyó álmok körében
vázzá marcangolt sudár árnyaddal fenyegetetten
a lélek horpadt kupolája alatt görnyedezve
a rózsákat semmibe vonó alkonyattól megszentelődve
öröktől-fogva lesújtó kardod által feltámadottan
jöjj és győzz az ezüstté-fagyó menekülés ellenében

(1958)

 

AZ EMBER-CSONTKALÁSZOK REJTEKÉN


Az ember-csontkalászok rejtekén
a hűvös sejtésű szem fölragyog
és rőtsüvegű árnyék-főpapok
keresztet visznek álmaink hegyén

hol zergehullák fakó völgyein
keserű szemmel  lányok andalognak
virágot dobnak vad patakhaboknak:
óh hová tűntek vőlegényeink

a meredek part hódok titkát őrzi

(1958)

 

 

 

 


 

 

fel

vissza