Láthatatlan rezgéseim tánca minden
László András versei
MIKOR RÉGI SZOBÁKBAN
Weöres Sándornak ajánlom tiszteletem és szeretetem jeléül
Mikor régi szobákban térdepeltünk
s keselyűszíveinket isteneknek
dobtuk
a határtalan alkony felizzott lent a mélyben
fekete s nedves rongyok lógtak tapadva
a béna tagokon
ó akkor mindenütt csak könny és zokogás élt…
aura borítja a ködszerű árnyát
mely az álomban jő
s mely kiömölve belőled
vigasztalón megcsókolja
a holtat
láthatatlan rezgések tánca minden
innen és túl a halálon…
a kifejezhetetlen vakítón
ébreszt az örök
tudásra
s az igazság végtelen ölében vár
az ébredés
(2504/1961. február 15.)
MINDENT ELHAGYVA
mindent elhagyva s elhagyottan
kéken-lilán ezüstlő tóba nézve
megtalálni azt aki örökre elveszett
aki megtalálva is elveszett maradt
lassan eltűnve önmagam elől önnön mélyeimben(1958)
MEGMÉRETETT
megméretett a méretlen enyészet
az utolsó fényeket lobogtató alkonyatban
a fekete estét várva és az elől menekülve
álmok illatától ébredve elalélva
tudván-tudva azt hogy nincs tovább(1958)
FEKETE LÁNG
fekete láng
a kéklő farkasok által űzött arzén-mérgezett bárányok felett
vermekben megfagyó álmok körében
vázzá marcangolt sudár árnyaddal fenyegetetten
a lélek horpadt kupolája alatt görnyedezve
a rózsákat semmibe vonó alkonyattól megszentelődve
öröktől-fogva lesújtó kardod által feltámadottan
jöjj és győzz az ezüstté-fagyó menekülés ellenében(1958)
AZ EMBER-CSONTKALÁSZOK REJTEKÉN
Az ember-csontkalászok rejtekén
a hűvös sejtésű szem fölragyog
és rőtsüvegű árnyék-főpapok
keresztet visznek álmaink hegyén
hol zergehullák fakó völgyein
keserű szemmel lányok andalognak
virágot dobnak vad patakhaboknak:
óh hová tűntek vőlegényeink
a meredek part hódok titkát őrzi(1958)