László András
Az Astrologia mint tudomány és szemlélet
Az Astrologia, vagy mondjuk inkább úgy, hogy az Astrosophia, a földi emberi világ kezdeteitől volt. Hogy mikor alakult ki, ez nem vethető fel. „Mindig volt”. Nem találták ki, ez hozzá tartozik az emberi léthez. Alapja az, hogy a fizikai makrokosmos (macrocosmos/macrocosmus) megfelel az ember voltaképpeni mibenlétének. Egy megfelelés. Egy korrespondencia és adekváció értelmében, ezek megfelelnek egymásnak.
Az astrologia, még a gyakorlati astrologia sem foglalkozik úgynevezett hatásokkal. Az astrologia nem kozmikus hatásokkal foglalkozik, hanem kozmikus jelzésekkel. Ezek a jelzések, tendenciákat, tendenciális lehetőségeket jeleznek. A lét alapvető strukturális értelemben megragadható prīncipiumai, és prīncipium-sīgnātūrái, összefüggésbe hozhatók bizonyos égi objektumokkal. Tehát a Nappal, a Holddal, a bolygókkal, a csillagokkal, különböző struktúrák metszéspontjaival, és így tovább. Tehát ilyen értelemben egy bolygó kifejez valamilyen prīncipium-sīgnatūra együttest, amely bizonyos dolgokat, tendenciális lehetőségeket fog jelölni.
Valamikor, az Astronomia és az Astrologia hozzávetőleg ugyanazt jelentette, tehát nem volt szinte semmilyen jelentésbeli különbözőség. Később már valamennyire mást jelentett, de az astronomusok astrologusok voltak, és az astrologusok astronomusok, tehát a csillagértelmezők és a csillagászok valamikor ugyanazok személyek voltak. A csillagászat a maga vonatkozásaiban, olyan mértékben tovább bontakozott, hogy ez a két diszciplína elszakadt egymástól. Ennek ellenére, egy csillagászati minimum ismerettel rendelkeznie kell az astrologusnak, amivel általában az astrologiával foglalkozók nem szoktak rendelkezni, ez elsősorban az úgynevezett astronomia sphaerica, tehát a gömbi csillagászat vonatkozásában merül fel, és ehhez természetesen hozzátartozik a trigonometria sphaerica is, tehát az a trigonometria, amely szintén a gömbfelületekkel áll kapcsolatban, tehát itt egy bizonyos ez irányú ismeret nélkül egyszerűen művelhetetlen az astrologia. Természetesen nagyon örvendetes, ha az ezzel kapcsolatos tudás ennél jóval bővebb, ezt meghaladja. Sőt az astrologia több égi gömbi koordinátarendszert használ, mint a csillagászat. A csillagászatnak arra van szüksége, hogy lokalizáljon égitesteket. Ehhez bizonyos rendszereket vesz figyelembe: Eclipticális koordináta-rendszer, Aequatorialis (egyenlítői) koordináta-rendszer, Hōrisontalis koordináta-rendszer. Ezek a csillagászat számára elegendők. Esetleg távoli objektumoknál a galaktikális koordináta-rendszert is figyelembe veszik.
Az astrologiában, miután az astrologia minőségekkel foglalkozik, több koordináta-rendszerre van szükség. Az astrologia ugyanis egy minőségi, erősen kvalitatív szemléleten alapul. Volt egy német folyóirat, talán még ma is megvan, Qualität der Zeit Az idő minősége. A tér és idő minőségi vizsgálatával, és az égi objektumok hátterében lévő valóság minőségi vizsgálatával kell foglalkozni. A mennyiségi szempontoknak is szerepük van, de a mennyiségi szempontoknak tulajdonképpen bizonyos dolgok helybeli meghatározása szempontjából van jelentőségük, ugyanis a fizikai valóság valamilyen értelemben vetülete egy fizikalitás feletti valóságnak, mondjuk, hogy egy hyperfizikai valóságnak, és a hyperfizikai pedig vetülete a metafizikai valóságnak. Tehát ilyen módon metafizika, hyperfizika, fizika. Ezek kifejeződések.
A fizikai helyzetek, a fizikai törvények, a fizikai valóságok, mindig valamilyen magasabbnak, tehát hyperfizikainak, és végső fokon metafizikainak a kifejeződései. És kifejeződése az ember vonatkozásában, annak a somaticus, psychicus, pneumaticus és noēticus valóságnak, ami az embert alkotja. Tehát hármas vagy négyes beosztásban kifejezője az embernek. Mit fejez ki az emberből leginkább? Nyilvánvalóan azt fejezi ki leginkább, amit az occultismus és occultologia astralitāsnak nevez. Nézzük meg magát a szót. A szó, hogy Astrologia, egyrészt, az a görög szó, hogy astēr. Az astēr azt jelenti, hogy csillag. Az astron, azt jelenti, hogy csillagzat, vagy csillagkép. Az astron latin megfelelője az astrum.
Csillagzat, csillagkép. A görög Astrologiā, az a latinban Astrologia. Vagy Astronomiā vagy Asrosophiā. A latinban volt egy szó a csillagra, ami már nem létezik, tulajdonképpen a stērā, később stēra, ebből lett egy szó kicsinyítő végződéssel, a stērula, vagy stērla. És végül stēlla. Ez tulajdonképpen a stērulából jön létre. Ez a latin.
Az Astrologiā az astron szóból jön létre, összefüggésben az astēr csillag szóval. Tehát az astrālitās, az astrāle, az valami olyannal kapcsolatos, ami különös mértékben összefügg a csillagvilággal. Beszél az occultologia is arról, hogy asztráltest. Astrālitās. A lelki és testi astrālitāsról, sőt szellemi astrālitāsról is. Nagyon mélyen összefügg az érzésvilággal és általában azzal, aminek a legszorosabb vonatkozása van az emberi létben ezzel. Tehát elsősorban az astrālitāsra vonatkoztatható. De nemcsak arra, az aetericitásra, vagy a legszorosabban vett fizikalitásra, a lelki szférákra és bizonyos mértékig közvetve a szellemire.
Minél inkább földi lény lesz az ember, az astrologia vonatkoztatható érvénye annál csekélyebb. Sohasem fog teljesen megszűnni, de ma már, az astrologia nem olyan érvényes, mint évezredekkel vagy akár évszázadokkal ezelőtt. Akkor mintegy sokkal érvényesebb volt. Az égi bekötöttsége az embernek, sokkal jelentősebb és kifejezettebb volt. A jelenlegi égi bekötöttség nem szélsőséges. Minimális inkább.
Sohasem fog az astrologia ilyen értelemben megszűnni, de kétségtelen hogy a validitása lecsökkent, ezért van az, hogy az astrologiában a legföldibb égi tényezők, a házak. Ezek a legföldibb égi tényezők az éggömbnek a különböző szempontok szerinti felosztásai a gömbi térben. A házak leképezhetők a megfelelő ábrázolásokra, és a házak jelentősége relatíve ma nagyobb, mint bármikor volt. És a házaknak különösen kitüntetett szerepük van a jelenkori astrologiában. Azért, mert a többi tényező, például maga az állatöv, kicsit visszaszorult. Már nem annyira jelentős, mint volt. A Nap, Hold és a bolygók most is nagyon jelentősek, s voltaképpen a csillagok összességének külön-külön és együttvéve is jelentősége van.
A csillagok száma feltehetőleg száztrilliós nagyságrendű. Minden csillag önálló sīgnificator és prōmissor. Miután ezeket mind, nem lehet figyelembe venni, bizonyos csoportosításokat kellett és kell végrehajtani. De az is biztos, hogy valamikor a csillagképszektumoknak a száma 21 600 volt, és a házak száma ugyancsak 21 600. Nem tizenkettőt, hanem 21 600-at önálló jelentéssel vettek figyelembe. Indiában is volt egy ilyen, és myriogenesis néven a görögökél is volt. Érdekes módon, mindegyikből csak töredékek maradtak meg. Önállóan és részletesen tárgyalták ezeket, és a gyakorló astrologusnak ezeket is ismernie kellett. Miért 21600? A szög- vagy ív első percek száma, 21 600. A szög- vagy ívmásodpercek száma 1 296 000, a szög- vagy ívharmadpercek száma 77 760 000. A szög- vagy ívnegyedpercek száma 4 665 600 000 stb. És bizonyos felosztás szerint ezeknek jelentősége van még ilyen bontásban is.
Valamikor a nuanceokra sokkal többet adtak. És ez azt jelenti, hogy ma, minimálisan 360 csillagot figyelembe kellene venni. Mert valamikor 21 600 csillagot is figyelembe vettek. Minden esetben. És az a meglévő csillagoknak csupán egy elenyésző töredéke. És minden csillagnak külön-külön jelentősége van. A gyakorlati astrologia okvetlenül elnagyolt. Okvetlenül elnagyoltnak kell lennie. Mintegy nem lehet nem elnagyolt.
Nézzük meg tulajdonképpen, hogy az astologiát, az astrologia érvényét mivel szokás mintegy megokolni. Ezt causātiōnak nevezzük. Causātiōnologiának, azt ha valami ezzel foglalkozik, tehát ez a megokolás tana az astrologiának. Volt egy ősi felfogás, egy ősi spirituális felfogás, amit azután a szerintem vitatható autenticitású Carl Gustav Jung erőteljesen felvetett. Ez a synchronicitāssal, vagy görögösen a synchroniāval függ össze. A synchronicitās a diachroniāval a különidejűséggel szemben az egyidejűség. Ez az ősi elv, ami Jungnak egyébként érdeme, hogy kihangsúlyozta, azt jelenti, hogy az egyidejű megnyilvánulások között, mély benső összefüggés, megfelelés áll fenn, valamilyen időben megragadható kezdet esetén, mondjuk egy ember születése, és a synchron megnyilvánulások között. Tehát ha feldobnak 8 kavicsot a születés pillanatában, akkor ez valahogy összefügg. Csak ezt nem lehet értelmezni. Hanem meg kell nézni azt az égi helyzetet, összhelyzetet, cōnstēllātiōt. A cōnstēllātiō egy adott helyre és egy adott időpillanatra vonatkoztatott égi helyzet. Cōnstēllák a stēlláknak az égi együttese. A konstelláció ki fogja fejezni azt az astrologia elvei szerint, mintegy kozmikus képet ad arról, aki, vagy ami akkor manifesztáltan a világba lépett. Fogantatásra is lehet, ha az időpont megragadható, horoszkópot csinálni, de születésre is lehet. Ez azt jelenti, hogy a születés pillanatában, a karakter-alakulást illetően, azok a tendenciális lehetőségek állnak fenn, ami ebből a symbōlumok és symbōlum összefüggések és princīpium sīgnatūrák vonatkozásában leolvasható.
A synchronicitās azonban nem magyaráz meg mindent. Azt kell mondani, hogy a metasynchronicitāst is be kell kalkulálni, hogy nemcsak az egyidejűek között van egyidejűség és megfelelés, hanem tulajdonképpen az egészen különidejűségek között is van valamilyen rejtett összefüggés. Tehát a synchronicitās bár elengedhetetlen az asztrologia causātiōját illetően, elégtelen. Teljesen elégtelen. Tehát itt más szempontokat is figyelembe kell venni. Nagyon fontos, hogy az astrologia tulajdonképpen felosztható két nagy fejezetre. Az egyiket úgy nevezzük, hogy astrologiai diagnōsis, tehát astrodyagnōsis. A dya azt jelenti, hogy át, vagy keresztül. Átismerés, keresztülismerés. Ez elsősorban a pszichologiai, karakterologiai vonatkozásban vetődik fel. A másik a prognōsis, az astroprognōsis az astrodiagnōsis mellett. Az astrodiagnōsis alapos kifejtését követheti a gyakorlati astrologiában az astroprognōsis. Tendenciális lehetőségek időben való kibomlását fejezi ki. Tehát előrejelzés, bizonyos értelemben előre ismerés, nem a vulgáris jóslás. Ez a tendenciális lehetőségek előzetes ismerete.
Ezt követően tárgyalnunk kell egy olyan fejezetet, ami a legmesszebbmenően összefügg a prognōsis elvi alapkérdéseivel, és azzal, ami a múlt és a jelen viszonyával kapcsolatban e tekintetben felvethető. Ezek a következő lehetőségek. Az az egy, amit elismernek jelenleg, a lezárt múlt, nyitott jövő. A múlt rögzített, nem lehet megváltoztatni, a jövő viszont teljes mértékben nyitott. Egy Garaudy nevű filozófus valamikor azt mondta még marxista korszakában (azóta erősen antimarxista és muszlim lett), hogy amit a marxizmus vagy materialista marxizmus elfogad egyetlen transszcendenciaként, az a végtelenbe nyitott jövő. Erre azt mondom, hogy lehet ilyen is: Lezárt múlt, lezárt jövő, Nyitott múlt, nyitott jövő, Nyitott múlt, lezárt jövő. Mi azt állítjuk, hogy ez a négy lehetőség egyszerre érvényes és fennálló valóság. Oly módon, hogy vagy az első vagy a második vagy a harmadik, vagy a negyedik kerül előtérbe. Tehát valamelyik arculat. Ezeket arculatokként kell felfogni, de azért ami nem kerül előtérbe, az is érvényben marad. Nyugodtan lehetséges egy olyan rátekintés, hogy a jövő eseményei öröktől fogva eldöntöttek. Vagy, hogy még a múlt sem eldöntött. Vagy, hogy az egyik igen, a másik nem, vagy a másik igen és az egyik nem. Tehát ezek bőven lehetségesek egyszerre. És akkor hol van a szabad akarat? Mert az astrologiában, nagyon erőteljesen hangsúlyozzák, amellett hogy megfelelő törvények érvényesülnek, óriási szerepe van a szabad akaratnak.
Az astrologia kapcsán felmerül a dēterminātiō és az indēterminātiō kérdése. Tehát, hogy meg van-e határozva eleve maga az akarat, egyfelől, és maga, például az élet. Az akarat, ezen keresztül a cselekvés, és egyáltalán az élet. Amelyik ezt a minden tekintetben fennálló meghatározottságot kimondja, az a dēterminismus. Amelyik a meghatározatlanságot, ezen keresztül a szabadságot állítja, az az indēterminismus.
Az a trādicionālis szemlélet, amit én vallok, másképp látja ezt a kérdést, és ezzel kapcsolatban megtettem azokat a meghatározásokat, amelyekre itt szükség van. Ez a következőképpen néz ki. Nem a dētermininismus és indēterminismus, vagy a dēterminātiō és az indēterminātiō kérdése az, ami igazán döntő. Ezt megelőzi és felülmúlja egy sokkal jelentősebb összefüggés. Vagyis az, hogy auto-dēterminātiō és hetero-dēterminātiō. Hozzátéve, hogy az auto-dēterminātiō élesre állítva csak úgy jelenhet meg, hogy egōmper-auto-dēterminātiō. Vagyis én-önmagam által való meghatározottságom. Ha éles, akkor csak egyes szám első személyben fogalmazhatok, ha „lazítok”, akkor autodēterminātiōról beszélek. Tehát önmagam vagyok a meghatározó, vagy más a meghatározó. Az életben általánosan az auto-dēterminātiō és hetero-dēterminātiō keveredése állapítható meg. Minél hatalmasabb szellemi lény valaki, annál erősebb benne az auto-dēterminātiō és annál csekélyebb a hetero-dēterminātiō. Minél jelentéktelenebb, annál csekélyebb az auto-dēterminātiō, és annál erősebb viszont a hetero-dēterminātiō. A más által, a heteros, hetera/heterē, heteron, a más to heteron, és az önmaga, az az auton. Az auto-dēterminātiō, az a heteron vonatkozásában indēterminātiō. Annyira vagyok indēterminált a heteron által, minél inkább önmagamat határozom meg. Tehát a dēterminātiō indēterminātiō, dēterminismus indēterminismus kérdését megelőzi ez, és nem azt mondjuk ki, hogy az autodēterminātiō az egy feltétlen mindenre kiterjedő. Nyilvánvalóan az absolūtumot, az Ātmātmāt mint absolūtumot nem dēterminālhatja semmi. De az egyes létezőkben ez a kettő keveredik. Életükben is, személyiségükben is, és egyáltalán.
Egyfelől a múlt, a jövő, a viszonylatoknak az említett négyessége az, amit feltétlenül tudatosítanunk kell, a másik pedig ettől nem függetlenül, de még lényegesebb módon, az auto-dēterminātiō és a hetero-dēterminātiō megkülönböztetése, és annak tudatosítása, hogy ezek tulajdonképpen elegyedve nyilvánulnak meg az emberi exsistentiában. Ez épp olyan, mint a halhatatlanság kérdése. Én önmagam, mint én önmagam nyilvánvalóan halhatatlan vagyok. Én önmagam, mint nem én önmagam, azonban halandó vagyok. Úgyhogy az általános emberi életben a halandóság és a halhatatlanság mintegy egymásban működve vannak jelen.
A tradicionális metafizika kérdései élesbe menően lényeges kérdések. És aki ezekkel nem foglalkozik, az olyan tökfilkó, hogy tulajdonképpen embernek sem nevezhető igazán. Teljesen független, hogy mi a leginkább érvényesülő saját területe valakinek, ezekkel nem lehet nem foglalkozni.
Élet, halál, halandóság halhatatlanság, ezek nem absztrakt kérdések. És az auto-dēterminātiō és hetero-dēterminātiō sem absztrakt kérdések. Ezekkel a problémákkal az embernek nem elméleti pillanataiban kell szembesülnie, hanem érdeklődésétől, hivatásától, foglalkozásától függetlenül ezzel mindenkinek foglalkoznia kell, aki egyáltalán méltó akar lenni arra, hogy embernek nevezzék. Nem lehet belebámulni a világba. Az egyes állati individuum megteheti, mert az egyes állati individuum fölött egy fajszellem őrködik. De az ember fajszelleme az tulajdonképpen már individuális, minden emberi individuum valamilyen értelemben egy faj. Vannak hatalmasabb kategóriák is, de az ember esetében már nincs ilyen értelemben vett védettség. Az ember nem bámulhat bele a világba. Úgy bámul, hogy nem néz semmit, és nem is lát semmit, mert ez a belebámulásnak a lényege. Nem is akar látni tulajdonképpen semmit. A félig- állati színvonalon álló „emberek” (és ez az emberek zömét teszi ki), szinte teljes és védtelen világbabambult tompaságban élik le szánalmasan vegetatív életüket.
Visszatérve az alapkérdésünkre, az astrologia causationologiájához okvetlenül hozzátartozik a diāchroniciās és synchronicitās kérdése, az ezeket meghaladó metasynchronicitās, ami ugyanakkor metadiāchronicitāst is jelent, a múlt és jövő viszonyának a négyféle taglalása, ennek a négyféle taglalásnak a tökéletes elismerése, elfogadása, és szem előtt tartása döntő jelentőségű, és döntő jelentőségű az autodēterminātiō és heterodēterminātiō helyes értelmezése, mindig figyelemmel arra, hogy az autodēterminātio élesre állítva egōmper-autō-dēterminātiō, tehát én-önmagammal kapcsolatos dēterminātiō, így egyes szám első személyben fogalmazva. Ezek tulajdonképpen inkább astrosophiai kérdések, mintsem astrologiaiak. De astrologiát nem lehet astrosophiai alapok nélkül értelmezni és művelni, és az astrosophia ezeknek a figyelembevétele nélkül nem is gondolható el.
A szokásos elnevezések helyett én a következőket használnám a disciplīnák esetében: Amit csillagászatnak neveznek, azt Astronomologiának nevezném. Ez az astro világ törvényeinek a tudománya. Az Astrophysionomologia, az Astrofizikának lenne a korrekt neve. Astromanteiologia, ez az, amit általánosan Astrologiának neveznek, a csillagvilág összefüggéseinnek a fejtése, megfejtése. És a legmagasabb fokon pedig Astrognōseōlogosophiā.(Latinosítva –sophia) A legmagasabb szinten értelmezett Astrosophia az ezt jelenti. Astrognōseōlogosophia.
Még egy fontos fogalmat is tisztázzunk, a Hōrōskopost. Latinosan Hōrōscopus. Mit jelent ez a szó, szó szerint? Azt jelenti, hogy órafigyelő. Kiterjesztett értelemben időfigyelő, időpontfigyelő. Hōrōskopeion. Későbbi kiejtésben Hōrōskopiōn, Hōrōscopium. Tehát az órafigyelő, óraszemlélő, óranézőnek egy „természetellenes” szóval fogom kifejezni, hogy óraszemlélmény, óraszemlélvény, vagy időszemlélmény, időszemlélvény, az, ami az időszemléletből következik, és ami a további időszemlélést lehetővé teszi. Ez a Hōroskopeion, későbbi kiejtésben Horoskopiōn, latinosítva Horoscopium, elvonva a végződést: Horoscōp. Amit Horoscopiumnak kellene nevezni legalábbis. Ez voltaképpen (in concrēto) egy schematicus ábra, amely a constellātiōnak, vagyis az adott, a pontos helyre és időpillanatra vonatkoztatott égi helyzetnek felel meg.
Miután ugye a soktrillió csillagot nem lehet berajzolni, a legfontosabb, ami benne van, az állatövi jegyek, sīgnumok tizenkettőssége, a Nap, a Hold, az első és másodrendű bolygók, a legfontosabb csillagok, és a házak. Ez egy schēma. Egy pontos, ám mégis óriási mértékben elnagyolt rajz, hiszen rengeteg nuance-beliség, ami fontos lehet, nem jelenhet meg.
Még egyvalamivel szeretnék foglalkozni. Ez tulajdonképpen techno-methodologiai kérdés az astrologiában. Van egy ilyen szó, hogy zōdiakos (zdōdiakos). Ennek a latin megfelelője, a zōdiacus, Ezt is lehetne snasszul dzōdiakosnak mondani, de mondjuk zōdiacus. Ennek a magyar fordítása az, hogy állatöv. Ez olyan csillagképeknek az övezetét jelenti, amelyek az Ecliptica mentén helyezkednek el.
Ecliptica. Van a görögben egy ilyen szó, hogy Ekleipein. Kimaradni, kihagyni. Az Ekleiphsis, a latin megfelelője az Eclīpsis. Ez tulajdonképpen a fogyatkozásokat jelenti. A Nap és Holdfogyatkozást. A linea ecliptica, vagy linea elliptica ecliptica, azt jelenti, hogy az az ellipsis alakú vonal és persze sík is, amelyen a fénykimaradások, vagyis a Nap és Holdfogyatkozások létrejönnek. Gyakorlatilag Eclipticának nevezzük a Föld-középpontú szemléletnek megfelelő Nap-pályát, és a Nap-középpontú szemléletnek megfelelő Föld-pályát. Ez az Ecliptica. Röviden Nap-Földpálya, vagy Föld-Nappálya. Ennek mentén vannak bizonyos csillagképek, amelyeknek a zöme állatokról van megnevezve. Nem mindegyik, de van olyan állatöv, például távol-keleten, ahol mindegyik. Mert a kínai, a tibeti, mongol, mandzsu állatöveknél például csak állatok szerepelnek. Az Asszíriában, Babilóniában elterjedt, de Indiában is ismert állatöv szerint ott van egy emberi, vagy quasi-emberi-angyali megjelenés, a Vízöntő. Tehát az Eclipsis tulajdonképpen fogyatkozást jelent. Rendszerint Napfogyatkozásra értik, de tulajdonképpen a Holdfogyatkozásra is vonatkoztatható. Tehát az Ecliptica mentén elhelyezkedő csillagképeket nevezzük így.
Van olyan állatöv, ezek szerint, ahol csillagkép-sectumok vannak. Csillagkép-sectumnak nevezzük azt, amikor a különböző nagyságú állatövi csillagképeket, 30 fokonként osztjuk be. Tehát van a csillagkép-sectumok állatöve, ezt úgy nevezzük, hogy Sīdericus Zōdiacus. A sīdus, az csillagot jelent. A másik pedig a Tropicus Zōdiacus állatöv, ezeket a sīgnumok vagy jegyek állatövének nevezzük. Tehát van a csillagképek (astrumok) állatöve, Zōdiacus Sīdericus, és van a jegyek állatöve, a Sīgnumok állatöve, amit úgy nevezünk, hogy Zōdiacus Tropicus. A tropos szó, latinosan tropus, azt jelenti, hogy átváltás, fordulat. Az átváltás a két napéjegyenlőségi pont, mint átváltási pont: Tavaszpont-Őszpont. A fordulat, a két napfordulói pont, a Nyárpont-Télpont. A Napéjegyenlőségi pontokat Aequinoctium pontoknak nevezzük, tehát azonos éjszakai pont. A Napfordulói pontokat Sōlstitium pontoknak. Tehát a Napéjegyenlőségi pontokra és a Napfordulói pontokra épített Zōdiácus, a jegyek (nem a valóságos csillagképek), hanem a jegyek állatöve. A nyugati Astrologia általában a jegyek állatövét veszi figyelembe, a keleti, például indiai általában a csilagképszektumok állatövét. A legkomolyabb irányzatok azonban, keleten is, nyugaton is, mindkettőt figyelembe veszik. Az elnevezések ugyanazok, tehát van Kos csillagkép, és van Kos jegy. És Vízöntő csillagképsectum és Vízöntő jegy. Ezek nem azonosak. Ezek között az eltérés 25 fok körüli. Tehát egy jegy utolsó 5 foka az, ami approximatíve egybeesik a csillagképpel is. A jegyek állatöve pedig, a föld egy bizonyos mozgása következtében (ez a mozgás olyan, ami két egymás hegyére állított kúp palástját írja le) az aequatoriális földgömb-éggömb tengely, ezt a mozgást úgy nevezzük, hogy praecessiō, előrehaladás. Itt az előre mást jelent mint általában, itt az óramutató járásával megegyező irányban ábrázoljuk ezt a mozgást. Ennek az időtartama, csillagászati meghatározás szerint kerekítve 26 000 év. Az Astrologiai időszimbolisztika értelmében ez pontosan 25 920 év. Ez egy világév. 12 960 az egy fél világév. 6 480 egy világévszak. 2 160 év egy világhónap. 72 év egy világnap.
A praecessiōs mozgással tulajdonképpen a csillagképszektumok paecessiōs mozgása mentén, végig körbevándorol a jegyek tropikus állatöve. A megnevezések azonosak, és a tulajdonságok is hasonlóak, de a gyakorlati Astrologiában mégis egészen másképp kell értelmezni az egyiket, mint a másikat.